"Manipulálunk, szomjazunk a hatalomra, irányítunk, büntetünk, de a tetteinket egyetlen mélyen ülő dolog határozza meg. (...) Magányosak vagyunk." ━━━━━━━━━━━━━━━━━━━ ❖ ━━━━━━━━━━━━━━━━━━━ |: Isaac Salvatore :| |: 101 év :| |: Egyedülálló :| |: Önző vámpír :| |: 1915. 12. 08. :| |: Ichinose Guren - Owari no Seraph :| |: Photogallery :| ━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━
	━━━━━━━━━━━━━━━━━━━ ❖ ━━━━━━━━━━━━━━━━━━━ 1915. december 8-án született. Mondhatni, a II. világháború kitörése előtti időszakban. Nem volt túl fényes gyerekkora, amint lehetett, az anyja dolgozni küldte. Apja pedig a seregben szolgált, neves katona volt, sok embert irányítgatott. Aztán amint Isaac elég idős lett, ő is csatlakozott a sereghez. A háború kitört. 1940. decemberében az egyik harc során súlyos sérülést szerzett. A halálán volt. Ekkor jelent meg a harctéren egy lány... egy lány, aki vámpír volt. Nem hagyta, hogy Isaac meghaljon, helyette átváltoztatta. Hosszú órákig szenvedett az átváltozás okozta kínoktól. Átkozta a lányt, aki a Seline nevet viselte. Később megtudta, hogy a harctéren az összes bajtársa elesett, senki sem élte túl. A saját apja is életét vesztette. Ő pedig... nem tehetett értük semmit. Mire visszatért a szülőfalujába, az édesanyjának is csak halálhírét kapta. Ezek után elkezdte még jobban gyűlölni Selinét. Ezért kellett, hogy életben maradjon? Hogy egyedül maradjon? És szörnyeteggé váljon? A lány maga mellett tartotta. Isaacnek szüksége is volt rá... sokáig nem tudta kordában tartani a vámpír-énjét. Ám amint megtanulta, hogy legyen vámpír, hogyan kontrollálja magát, hogyan használja ki a képességeit... azt kezdte forralgatni, hogy végez a lánnyal. Hosszú idő telt el, mire végül megtette. A lány meghalt. Azzal viszont nem számolt, hogy mivel Ő változtatta át vámpírrá, így kialakult köztük egy kötelék. Megölte a "mesterét", aki így bizonyos értelemben belészállt. Mindig vele van, akár akarja, akár nem. Isaac ezt az "énjét" próbálja elnyomni magában és évről-évre jobban sikerül neki. De... nem gondolta, hogy Seline ilyen mértékig vele marad. ━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━
	━━━━━━━━━━━━━━━━━━━ ❖ ━━━━━━━━━━━━━━━━━━━ Seline az a vámpír, aki mindig is Isaac része marad, bármennyire is küzd ellene. Ideig-óráig elnyomhatja magában, de ez nem tart örökké. Olyan ez, mint valamiféle átok. Isaac megölte, de ahelyett, hogy örökre eltűnt volna, a fejébe költözött. Azaz nem csak oda. Van, hogy fizikai állapotban is előbukkan a lány - néha annyira erős Seline jelenléte, hogy Isaacen kívül mások is láthatják. Ez azonban akkor lehetséges, ha Isaac nagyon ki van merülve, például sok sérülése van, nem teljesen van magánál, épp egy karó áll ki a testéből a szívéhez közel... szóval drasztikusabb állapotokban. Seline-t úgy is lehetne definíálni, mint Isaac gonosz lelkiismeretét. A vámpír irányítani akarja és mindig a rossz döntésekre biztatja. Isaacnek kezd belőle nagyon elege lenni és már évtizedek óta a megoldást kutatja: valahogy biztosan ki lehet űzni ezt a nőt a fejéből, nem igaz? Mindent meg lehet oldani. Szeretné ezt hinni, mert néha úgy érzi, tisztára beleőrül. A legjobban gyűlölt személlyel kell leélnie az örökkévalóságot... és ez tényleg eléggé elkeserítő. Amikor Seline-nek sikerül átvennie Isaac felett az uralmat, a férfi szemei vörösre változnak. Ez Cyri és Nico jelenlétében még nem történt meg, de volt már, hogy Isaac napokra vagy hetekre eltűnt. És ezekben az időkben valószínű, hogy éppenséggel Seline ellen és a szabadságáért küzdött. A társainak egyébként még soha nem mesélt a fejében utazó nőről - valahol attól tart, nem hinnének neki és nincs szüksége Nico kárörvendő nevetésére, mondván, Isaac tisztára megőrült. ━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━
	━━━━━━━━━━━━━━━━━━━ ❖ ━━━━━━━━━━━━━━━━━━━ Hű, egyik kedvenc fiam. Szeretem a történetét, amit kitaláltam hozzá. Tetszik, hogy katonai múltja van, hogy nem egy nyámnyila, hisztis, nyafogós pasi, hanem igenis odateszi magát. Kissé talán bunkó és olykor (vagy mindig?) érzéketlen, de ez betudható a sok-sok évnek, ami mögötte van. Mellesleg néha sajnálom. Sosem akart vámpír lenni, ő inkább meghalt volna a csatatéren 1940. decemberében... de Seline nem hagyta neki. Hm, szóval... nagyjából ennyi. Szeretek vele játszani, vele nem kell azon agyalnom, megbántja-e a másikat, mert... ő alapból olyan, aki nem foglalkozik ilyesmivel. Khm. ━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━